Események

A Spanyol Nagykövetség szervezésében június 16-án este 7 órakor nyíló kiállításról Fónagy Dórával, Kasek Rolanddal és Surányi Mihállyal fellángolásról, a madridi önazonosságról, reklámról és a csipkemelltartók szerepéről szóló beszélgetést alább olvashatják.  A tárlat június 17 és július 31 között, hétfőtől péntekig látogatható 14-18 óráig, valamint a Múzeumok Éjszakáján, június 20-án. A kiállítás meghívója megtekinthető az alább csatolt dokumentumban.

Kissé korán érkezünk Fónagy Dóra építészhez. Míg várjuk, hogy hazaérjen, rágyújtunk a körfolyosón, és a ház felújítási munkálatait figyelve váltunk pár szót az összefüggésről Madrid építészete és reklámvilága között. 

A képsorozat, melynek apropóján Dórát megkerestük, 2005 májusában készült, de több éves érlelődés után került ki a művész kezei közül: „Nem akartam, hogy elsietett nászéjszaka legyen a nagy fellángolásból”, meséli Roland, és hirtelen támadt zavarában majdnem kipöcköli a parazsat a cigarettájából. "Hogy is volt ez?", kérdezi Mihály huncut mosollyal az ajkán. "A témaválasztásom tényleg egy csapásra jött, mint a szerelem első látásra. Ahogy a metróból kifelé tartottam, egy gyönyörű nőt ábrázoló plakát üvegében megpillantottam saját alakomat. Kiálltam a képből, mert azonnal ráéreztem, itt nem az én alakom az érdekes, hanem az, ami az üvegben egyébkénttükröződik. Négy év kellett ahhoz, hogy tudjam, a képek időtállóak.”

A folyosóajtó váratlanul szélesre tárul, vendéglátónk megérkezett. Némi szabadkozás után beenged minket otthonába. Elsőre zavarba ejtő a hatalmas tér; a funkcionalitás és a bensőségesség különös egyvelege tiszteletet parancsol. Mivel Dórának feltűnik, hogy nehezen szabadulunk a lakása hatása alól, borral kínál minket, és a terekről alkotott elképzeléseiről ejt néhány szót: "Talán Madridra is igaz lehet, amit Barcelonában figyelhettem meg: a privát és a közösségi terek - így akár a boltok is - hasonló otthonosságot fejeznek ki. Még a legegyszerűbb édességbolt, könyvesbolt sőt butik is a tulajdonosa személyiségéhez igazodik, és ezzel szabályosan beszippantja az érdeklődőt.” Roland rábólint: „Pontosan ezt figyeltem meg Madridban a reklámokkal kapcsolatban. Tökéletesen illeszkednek a városképhez, ami erős identitástudatot feltételez. Érdekes volt megfigyelni, hogy egészen más típusú kommunikáció társul Madrid különböző negyedeihez; követi a város viszonyait. Máshogy szólítják meg a belvárosi Plaza de Cibeles környékén az embereket, mint például Chuecában, a helyi sohóban. Nyugat-Európában összeérett a város relatív változatlansága és a mindennapi élet folyamának - így a reklámnak – a változó jellege.” A provokatív kérdés adott: „Ez vajon azt is jelenti, hogy bármelyik nyugati városban megvalósítható lett volna a projekted?”, kérdezem. „Máshol nem a reklámok ragadtak volna meg, úgy hiszem. New Yorkban nyilván a neonfényekre figyelhettem volna fel, amennyiben a város agresszív karakterére adnak választ. Velencében ugyanakkor a víztükör szül izgalmas megoldásokat." Dóra hozzáteszi: „Valóban Madridhoz kötődhet a reklám, a déli nyitottsághoz, amely az állandó megújulás lehetőségét sugallja. Jól ismerem Stockholmot, ahol az embernek olyan érzése támad, hogy minden lezárt, kompakt.” - "Na igen – fűzöm tovább Dóra gondolatát -, Madrid mindig is a ’kifelé élésről’, az élvetegségéről és a fényűzéséről volt híres, sőt hírhedt." Roland helyesel: „Talán pont ezért elképzelhető, hogy a reklám - a fogyasztás záloga - tökéletesen illeszkedik az épített környezethez.” - „Így ad a változó reklám és a változatlan építészet egységes képet”, foglalja össze Mihály, és hozzáteszi: „Mondjuk úgy, hogy vizuális komfortérzeted támadt, igaz?" Roland felnevet, majd határozottan bólint: „Hogyne. Komolyan mondom, olyan érzésem volt, mintha még a csipkemelltartó is idomulna a szemközti bérház kovácsoltvas erkélyéhez.” Egy darabig nevetgélünk, és újabb pohár bort töltünk. 

Dóra a lakása falait pásztázza a tekintetével, érezhetően tovább is gondolta az elhangzottakat: "A képeiden nagyon jól átviláglik ez a harmónia. Olyan ez, mint amikor valakit nem a vonásai, hanem a gesztusai vagy szokásai bemutatásával írunk le. Nem a konkrétat, hanem az azon túlmutató belső jellemzőt emeljük ki. Ezzel mindig több réteget sikerül egyszerre megragadnunk, ahogy a te képeiden is több réteg kerül egymásra. A témafotózásból számomra az absztrakció szokott hiányozni, a mentalitás könnyebben megragadható az átvitten keresztül. Mintha a tudatalattival beszélgetnél. A kép és a város összecsúszik, és több vizuális élmény alakul egyetlen sugallattá. Egyetlen gesztussal túllépsz a dokumentarista szándékon.” – „Pedig sokat dokumentálok is - vágja rá Roland. - Csak éppen nem a pillanatnyi tényeket, inkább egyfajta történelmi folytonosságot mutatok be, amely állandó értékrendet tett lehetővé. Az állandó értékrend pedig azt sugallja, hogy a véletlenszerűen beépülő új elemek is tökéletes alázattal viszonyulnak a múlt eredményeihez. Egymást támogatva építik tovább a város egységes arculatát.”

Ujvári-Pintér György